Вівторок 12 грудня 2017

116160711 large 11

Увійти Зареєструватися

Авторизуватися

Логін *
Пароль *
Запам'ятати мене

Створити акаунт

Поля, помічені зірочкою (*) обов'язкові.
Справжнє ім'я *
Логін *
Пароль *
Повторіть пароль *
Email *
Повторіть email *

VIII Mezőgecsei Lekvárfőző Fesztivál

viii mezogecsei lekvarfozo fesztival 001„A lekvárfőzés hagyománya él Mezőgecsében és a környékbeli magyar falvakban, egyre többen főznek újra hagyományos módon, üstben szilvalekvárt.

Ez a hagyomány a 2007-ben indult lekvárfőző fesztiváloknak is köszönhetően vált ismét népszerűvé a faluban. Akadnak, akik új szilvásokat is telepítettek az utóbbi években” – mondta el a két év szünet után ismét megrendezett fesztivál főszervezője, Mester András, Mezőgecse polgármestere.

Az idei fesztiválra rekordszámú, tíz lekvárfőző csapat nevezett. Már reggel hatkor nekiláttak a munkának: mosták, kimagolták a szilvát, közben előkészítették és beállították az üstöket, hogy nyolc óra körül tüzet gyújthassanak az üstök alatt. Akadtak olyan csapatok is, amelyek a nem magvaváló, gömbölyded alakú, úgynevezett „nemtudom” szilvából főzték a lekvárt. Ők előbb megúszták a kimagolással járó munkát, de később a ciberét egy rosta segítségével el kellett választaniuk a magvaktól, ami ugyancsak munka- és időigényes folyamat. Érkezett csapat a Tiszán túli Szatmárcsekéről, Benéből, Munkácsról, Ungvárról, Beregszászból. A helyiek három csapattal neveztek, külön üstben főzték a lekvárt a gecsei hagyományőrzők, a polgármesteri hivatal dolgozói, és külön csapatként neveztek a helyi óvoda munkatársai is.

A gecsei hagyományőrzők csapatának vezetője, Szatmári Viola elmondta: „Mi körülbelül egy mázsa hasítószilvából főzünk most lekvárt, amit majd a csoport tagjai között szétosztunk. Egyébként itt mindenki szokott otthon is szilvalekvárt főzni, nálunk ez még ma is élő szokás. Régen nem tettek bele az emberek cukrot, mert drága volt, ez nálunk így maradt meg a mai napig. Mi pedig a Tüzes Liliom Tánccsoport tagjaival igyekszünk tovább éltetni ezeket az ősi hagyományainkat. Csapatunk minden egyes tagja ma is hozott egy-egy tálca szilvalekvár felhasználásával készült süteményt, lekváros gombócot, vagy valami más lekvárral készült ételt.”

A magyarországi Szatmárcsekéről érkezett kilenctagú csapatból Dobos Józsefné elmondta, minden alkalmat megragadnak, hogy minél több helyre elvihessék a szatmárcsekei szilva jó hírét. Tizenkilenc évvel ezelőtt Szatmárcsekén szervezték meg az első nemzetközi lekvárfőző versenyt, azóta nagy rutinra tettek szert a szilvalekvárfőzés és a lekvárfőzőverseny megszervezése terén is. Egyébként náluk ez nem kihalóban lévő hagyomány: „Nálunk az a természetes, hogy majdnem minden háznál főzünk szilvalekvárt rézüstben. Ez a mindennapjaink része. Most a szilvát itt kaptuk, nem tudtuk áthozni a határon, de a rézüstöt és minden egyéb kelléket, katlant, az üsthöz faragott vitorlát és kavarót otthonról hoztunk. Mi később kezdtük a lekvárfőzést, mint a többiek, mert a határon sokat álltunk sorban, és csak hét óra után értünk ide. Kilencven kiló szilvát magoztunk ki, amiből 25–30 kiló lekvár lesz a végén. De nálunk már lehet olyan szilvalekvárt vásárolni, amit a múlt héten főztünk. Mi, ahová megyünk, oda viszünk eladni való lekvárokat is. Itt ugyanannyiért adjuk, mint odahaza, egy kilogramm szilvalekvár 150 hrivnyába kerül.”

A négy főből álló zsűri egyik tagja, a Nyíregyházáról érkezett Czegle Tibor elmondta: „Megnéztük a szilvát mint alapanyagot, majd annak a feldolgozását. A nagyobb szemű szilvát itt magolták, a nem magvaváló fajtákat előfőzik és ciberét készítenek belőle, azt szűrik és főzik tovább. Háromfajta szilvából főznek itt lekvárt a csapatok: az egyiket itt úgy hívják, hogy hasítószilva, ami besztercei típusú; van korsószilva, amelynek kis korsócskákra emlékeztet az alakja; és van egy elsősorban Szatmárban elterjedt, nemtudomkának vagy penyigei apró szilvának nevezett, nem magvaváló fajta, amit előfőzés után rostán kell áttörni, így eltávolítva a magokat. Üst van itt rézből, vasból és alumíniumból is. A főzésnél lényeges a többszöri felöntés. Tehát ahogy sűrűsödik a főzés során a cibere, célszerű többször is hozzáönteni előfőzött ciberét, így alakul ki a legfinomabb állagú szilvalekvár a végén. A lekvárnak olyan sűrűnek kell lenni, hogy ha a kavarókanalat megfordítom, ne essen vissza az üstbe. A lekvárt az itt látható cserépedényekbe tették valamikor, amelyekben évekig eláll. Ennek nem szabad megromolni, ehhez nem szabad cukrot tenni, nem kerülhet bele tartósítószer. Ez az igazi szilvalekvár. Végül megízleljük majd az elkészült lekvárokat, és minden szempont figyelembevétele után döntjük el, hogy melyik csapat végez az első helyen.”

A Benéből érkezett Bábel Zsuzsanna és Aniczka Csilla, valamint férjeik négyen alkottak egy csapatot. Ők ősz óta minden gyümölcsből próbálnak lekvárt főzni. Először még tavaly ősszel csipkebogyólekvárt készítettek, azóta rézüstben főztek eperből, málnából, őszi- és sárgabarackból, meggyből, szederből és most szilvából. Málnából, meggyből, eperből, mentából és citromfűből szörpöket is készítettek. Náluk egy kiló, a helyszínen főzött szilvalekvárt 130 hrivnyáért lehetett megvásárolni.

A rendezvényt ünnepélyesen Mester András, Mezőgecse polgármestere nyitotta meg, megköszönve a mezőgecsei emberek hozzáállását,és mindazoknak a segítségét, akiknek köszönhetően létrejöhetett a fesztivál.

Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, Ukrajna Legfelső Tanácsának képviselője hangsúlyozta, hogy a szilva és a szilvalekvár mindig fontos szerepet játszott vidékünk lakosságának életében. Ebből az igénytelen, de bőtermő gyümölcsből készült lekvárból nagyon sokféle ételt készítettek és készítenek ma is, köszönhetően annak, hogy a szilvalekvár sokáig eláll. Ugyancsak a szilva volt a helyi pálinkák legfontosabb alapanyaga, emlékeztetett parlamenti képviselőnk egy tréfás anekdotával.

Kékedi László, a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának vezetője, Kisgyőr polgármestere is köszöntötte a lekvárfőző fesztivál résztvevőit, majd bejelentette, hogy a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjban részesíti a mezőgecsei Szatmári Violát, a helyi hagyományőrzők vezetőjét. Bejelentette továbbá, hogy anyagilag támogatni fogják az Ugocsa Kulturális Népművészeti Egyesületet, akik nevében Nagy Barna és felesége vette át az elismerő oklevelet.

A kulturális műsorban aztán mindenki láthatta, milyen sokszínű produkció felvonultatására képesek a mezőgecsei hagyományőrzők, majd a rendezvény színpadán bemutatkozott még a Nyíregyházi Guba Néptáncegyüttes és a Viski Bicskások népi zenekar, kiegészülve a Komótos zenekar két hegedűsével, Bíró Anikóval és Banga Klaudiával, valamint a szomszédos Tiszacsoma hagyományőrzői.

A magyarországi Kiskunfél­egyházáról érkezett küldöttség egyik tagja, Mezei Sándor óriáspalacsintákat sütött, amiért ugyancsak sokan álltak sorban. Az általa sütött lekváros palacsinta ugyanis hat-hétszer akkora, mint egy hagyományos. Mezei úr elmondta, hogy tíz éve süti az óriáspalacsintát különféle rendezvényeken, a speciális eszközöket mind maga készítette el hozzá.

Végül a zsűri úgy ítélte meg, hogy a legjobb lekvárt a Mezőgecsei Polgármesteri Hivatal dolgozóiból verbuvált csapat főzte, de higgyék el, finom volt és egészséges a többi csapat által főzött szilvalekvár is!

Badó Zsolt

Додати коментар

Не дозволяються нецензурні слова!

Захисний код
Оновити

cc s 3

Контакти

Україна, Закарпатська область

м. Берегово.

Email: Ця електронна адреса захищена від спам-ботів. вам потрібно увімкнути JavaScript, щоб побачити її.

Телефон: (066) 915-41-57

 

Інформація

Копіювання інформації дозволяється тільки зі зворотнім посиланням.

Правила користування сайтом
Реклама на сайті

Copyright

© 2013 Всі права належать beregszasz.com.ua.

Дизайн і розробка: 

Сайт створено веб-студією Best-Studio

best-studio.com.ua

E-mail підписка

Ви маєте можливість підписки за допомогою електронної пошти.